Bemutatkozik a Magyar Szociális Fórum Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoportja

Többen kérdezték már tőlünk szemtől-szembe: Kik is vagyunk mi valójában, milyen céljaink is vannak? A történetünket röviden megosztjuk az érdeklődőkkel. Az „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport egy civil önszerveződés, mely annak felismerése nyomán indult el, hogy az érintett, a megrokkant beteg emberek valós helyzete nagyon sok esetben, ellentétben áll a kormányzati kommunikációval. Egy év óta folyamatos pszichikai hadviselésnek teszik ki a rokkantakat. A médiában üldöző hadjárat indult a volt rokkantnyugdíjasok ellen. Valóságos „számháború”alakult ki a munkaképes korú rokkantak létszámával kapcsolatban. A kormány több mint 2-szer nagyobb létszámról beszél, ők ugyanis a 62.év feletti rokkantak létszámával is manipulálnak. Ezzel az a célja a kormány-kommunikációnak, hogy szembefordítsa a korhatár alatti rokkantakat a széles társadalmi rétegekkel. Úgy állítva be az átlag 30 évnyi járulékfizetéssel megalapozott és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági ellátásukat, mintha az adófizetők forintjain élősködnének, a szerintük „naplopó” rokkantak. A nyugdíjkassza forráshiányáért, a rendszer átláthatatlanságáért és a fenntarthatatlanságáért a korhatár alatti rokkantak lettek kinevezve bűnbakoknak.

Három alapító taggal 2011. augusztusban kezdődött el a rokkantak érdekvédelme. A Széll Kálmán tervben meghatározott, rokkantakon történő 217 milliárd Ft megtakarítási cél rávilágított arra, hogy drasztikus megszorítások várhatók a súlyos betegek életében. A T/5000-es törvény-tervezet áttanulmányozása ráébresztett minket, hogy ezt a törvény-tervezetet nem szabad elfogadni, mert az a rokkantak puszta létét és az életfeltételeit is, súlyosan veszélyezteti.

Sok ezer levelet írtunk szakpolitikusoknak, országgyűlési képviselőknek, a médiának, különböző emberjogi szervezeteknek, bel,- és külföldön egyaránt. Megírtuk az észlelt problémákat, a törvénytervezet visszásságait és azok várható következményeit. Gyakran válasz sem érkezett, vagy a kapott válaszok semmilyen konkrét támogatást nem ígértek, csak együttérzést, vagy szimpátia-támogatást fejezték ki, csupán udvariasságból.

A 2011.éci CXCI. törvény és az „új komplex” minősítő rendszer törvénybe iktatása után már világossá vált, a rokkantak helyzete ezekkel az intézkedésekkel megpecsételve látszik, végérvényesen. Magyar Szociális Fórumhoz címzett megkeresésünket, végre siker koronázta. Pont akkor jött a segítség, amikor kellett, amikor már a nagy küzdelmet reménytelennek látva, majdnem feladtuk. A kapcsolatfelvételt követően tőlük valódi segítséget kaptunk, bíztatást és a nyilvánosság erejét! Az ő honlapjukon közzétéve a szakmai anyagainkat, megismert minket a közvélemény. Lehetőséget kaptunk, hogy a MSZF teljes jogú csoportjaként működhessünk, képviselőnk pedig egyenrangú helyet kapjon az MSZF szervező bizottságában. Szakmai csoportunk neve is fémjelzi a tevékenységünket. „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport néven küzdünk, a kb. 400 ezer fő korhatár alatti rokkant emberi jogaiért.

Az MSZF segítségével széleskörű nyilvánosságot kaptunk az ügyünknek. Az MSZF vezetője Dr. Simó Endre, aki maga is, már több mint 10 éve az elszegényedő társadalmi rétegeket próbálja felkarolni, az ő segítségével sikerült a kormány tárgyalóasztalához ülnünk. Igaz, csak résztárgyalást folytathattunk, de ennek a lehetőségnek is örültünk, hogy hallattuk a hangunkat rokkantügyben. A 2012.május 2-án létrejött találkozó azonban igazolta sejtésünket, hogy a kormány valódi párbeszédet ez ügyben, nem kíván folytatni az érintettekkel. A hírverés folyamatos volt, rengeteg újság cikkezett rólunk, sőt már a televíziók is tudósítottak a tevékenységünkről. Így lassan-lassan elindult végre az a folyamat, hogy a mi érveinket, a másik oldalét is, megismerhette az ország.

Kissé még gyengén, kissé még szervezetlenül, de eljutottunk addig, hogy 2012. május 25-én a Szolidaritás Mozgalom, és az új tagjaink segítségével tüntetést szerveztünk. A demonstráció sikeres volt, és a petíciónk átadására is sor került. Első, igazi rokkant-érdekvédő csoportként, aki ki meri mondani bártan, amit kell, mi kimondtuk. Ki mertük mondani, mi a baj a rokkantak ellen meghozott intézkedésekkel. Felmertük vállalni önmagunkat és a céljainkat. Elsőként, úttörőként, utcára mertük hívni a rokkantakat, a tömeget. Ezért a bátor próbálkozásért volt sikeres a május 25.-i tüntetésünk. Hálásak vagyunk az MSZF vezetőjének és a Szolidaritás Mozgalomnak, hogy ők mellénk álltak és utcára jöttek értünk, velünk, hogy együtt tüntessünk az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért. A kormány nem vette komolyan sem a tárgyalást, sem a tüntetést, sem a petíciónkat.

Ennek ellenére, a küzdelmet nem adtuk fel! A küzdelmet nem adjuk fel! A küzdelmet nem fogjuk feladni, amíg a célunkat el nem érjük! A MSZF vezetője Dr. Simó Endre, fáradhatatlanul segíti munkánk sikerét. Jó szándékkal átadja tapasztalatait. Segíti ügyünket azzal is, hogy elmondja véleményét a munkánkról, vagy, ha kell, buzdít minket. Ha kezdünk fáradni, biztató szavai ismét előre visznek, újabb lendületbe hoznak minket. Nagyon hálásak vagyunk neki, az önzetlen segítségért. Ontjuk a tényfeltáró írásokat a rokkantsorsokról. Az új komplex felülvizsgálaton átesett betegek eseteit gyűjtjük, elemezzük, feldolgozzuk és cikkeket írunk ezekből is. Ezekkel az esetekkel próbáljuk bemutatni a 2011. évi CXCI. törvény visszásságait, mely embertelen és népirtásra született! Minden írásunkban követeljük a törvény és az új komplex felülvizsgálati rendszer visszavonását.

A csoportunk létszáma egyre bővül, egyre több elkeseredett ember próbál tőlünk segítséget kérni. A segítségnyújtás részünkről sosem maradt el, annak ellenére, hogy anyagilag nem, csak a szaktudásunkkal, emberségünkkel tudjuk támogatni a tagjainkat. A csoportnak nincs semmilyen anyagi támogatottsága, így minden költség minket terhel, saját zsebből álljuk, a fillérjeinket összerakva. (Számítástechnikai háttér, levelezés, fénymásolás, telefon, a tüntetéshez táblák készítése és utazási költségek, stb.). Mi úgy érezzük, hogy ennek ellenére, mégis hatékonyak vagyunk. A segítségnyújtásunk kiterjed számos irányban. Több esetben az öngyilkosjelöltek lelki támaszában is megnyilvánult már. A nagyon elkeseredett betegek életét már többször sikerült megmenteni azzal, hogy lebeszéltük őket a visszafordíthatatlan tett elkövetéséről. Arra buzdítjuk őket, hogy jöjjenek közénk, hogy lelki támaszt nyújtva, az összefogás erejében bízzanak, együtt tegyünk a sorsunk jobbításáért.

A demokratikus ellenzéki pártok szakpolitikusaival folyamatosan ápoljuk a kapcsolatokat, célul tűztük ki a kapcsolattartás megerősítését, szorosabbá tételét. Ez sikerrel járt, hiszen, egyre többen üdvözlik a munkásságunkat. Csoportunkba nap, mint nap jelentkeznek új belépők, akiket örömmel fogadunk és a magunk módján mindent elkövetünk, hogy segíthessünk egymáson. Jó kapcsolatban vagyunk a Szolidaritási Mozgalommal, hálásak vagyunk nekik, a május 25.-i tüntetésben való szervezési segítségért és azért, hogy kiállnak mellettünk. Felvettük a kapcsolatot a most megalakuló MKTB Szakszervezettel is. Ők is az elszegényedő társadalmi rétegek érdekeit képviselik, akik nem érzik magukat szociális biztonságban, mint: közmunkások, munkanélküliek, minimálbéresek, rokkantak, nagycsaládosok, stb. és mindenki, aki a demokratikus értékrendeket magáénak vallja. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot velük is. Jó együttműködési kapcsolat épült ki a MKTB Szakszervezet és a csoportunk vezetői között. Csoportunk tagjai szándéknyilatkozat tétellel fejezték ki csatlakozási szándékukat hozzájuk. A tagtoborzásban is aktív szerepet vállaltunk, terjesztjük a belépési szándéknyilatkozatokat, hiszen rokkant-érdekvédelem is szerepel a portfóliójukban.

Bízunk az összefogás erejében! Bízunk a demokratikus erők összefogásában és a kormányváltó erejében. Változás szükséges. Komoly változás, hogy újra megteremthessük a szociális biztonságot hazánkban, amit elvettek az emberektől! Utoljára az MSZP kormányzása idején volt szociális és létbiztonság hazánkban! Ezt szeretnénk újra elérni és magunkévá tudni, mint baloldali értékrendekben gondolkodó civil szervezet. Az eredményekért keményen küzdeni kell, tudjuk. Küzdeni kell a céljainkért, amiknek a megvalósítása, csak összefogással lehetséges! Ennek felismerésével, egyre nagyobb társadalmi összefogás szükséges, amihez mi, az utolsó erőnkkel is partnerek vagyunk!

Céljaink, követeléseink:

1. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény visszavonásának elérése!
2. Az „új komplex minősítő” felülvizsgálati rendszer felfüggesztésének és átdolgozásának a kikövetelése!
3. Követeléseinkről, tárgyalás a kormánnyal!
4. Kapcsolatfelvétel újabb érdekvédő szervezetekkel, kiszélesítve az érdekvédő és a demokratikus kapcsolatrendszert!
5. Célunk eléréséig megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy újra szociális és létbiztonságban élhessünk életünk utolsó éveiben!
6. Felelősséget érezve, nemcsak önmagunkért, hanem a nemzet jövőjéért is széles társadalmi összefogásban gondolkodunk, az elveszett demokratikus értékrendek visszaállításáért és az alapvető emberi jogokért harcolunk!

Magyarország, 2012.09.09.

MSZF - Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport

e-mail címünk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.