Az MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport szerint a rokkant embereket kifinomult állami módszerekkel kijátsszák. Alább közreadjuk a csoport tanulmányát, benne konkrét tanúvallomásokkal

 

 

KÉSZ  ÁTVERÉS,  AMI  A  ROKKANTAKKAL TÖRTÉNIK!

 

Komoly fáziskésésben van a sajtó, a média, bármilyen sokat is írnak, beszélnek mostanában a rokkantügyről…

Ennek a témának a „kivesézésével” minimum 7 hónapot késtek. Ennyi idő alatt még egy gyermek is megszülethet, akiből egyszer, talán még „magyar” járulékfizető is lehet? Ezt, miért kételkedve mondjuk? Azért, mert egyre többen veszik a „vándorbotot”, a fiatalok elmenekülnek hazánkból. Itt felszámolták a 120 éves társadalombiztosítást is. A FIDESZ választási ígérete volt, hogy akik 2010-ben nyugdíjat kaptak, azoknak „garancia levéllel bizonygatták a nyugdíj-garanciáját”. A rokkantnyugdíjasokat jól átverte a kormány! A családok nyakába varrta a sok beteget. A rehabilitációs- és rokkantsági ellátásra való jogosultságnak semmi köze már a hosszú szolgálati időkhöz. Kinek fizettük be 3 évtizeden keresztül a járulékot, ha élve meg sem érjük a folyton emelkedő nyugdíjkorhatárt? Az orvosi szakirodalom szerint a rokkantak 15 évvel rövidebb ideig élnek, mint az egészséges nyugdíjasok! Mégis, a rokkantaknak életük legnehezebb szakaszában – az utolsó éveikben - öngondoskodóvá kell válniuk? Valószínű, hogy azért, hogy mihamarabb megszabaduljon tőlük a társadalom. Mindenféle jelzőket biggyesztettek már a rokkantakra. A negatív jelzők tárháza kifogyhatatlan. Voltak már „csalók, lusták, naplopók, ingyenélők, hisztisek és rémhírterjesztők”.

 

Az „új komplex minősítő rendszer „kialakításánál, nemzetközi irányelvekre hivatkoznak. Azt állítják, hogy a nemzetközi értékelő táblázatok szigorúbbak, mint a hazaiak. Ez rendkívül érdekes megállapítás, ugyanis a betegek külföldön élő rokonaik, egészen másként nyilatkoznak, másrészt az ottani statisztikai adatok is beszédesek. Például: Hollandiában 15% és 25% egészségkárosodás mellett gondoskodnak a rokkantnyugdíjasokról. Svédországban ez a mérték 25%, de Spanyolországban is 33% egészségkárosodás után rokkantnyugdíjat kapnak a betegek. Vizsgálva a többi EU tagállamot, mint pl. Finnország, Görögország, Ausztria, Izland, Norvégia, vagy Németország, ezekben az országokban kb. 50% egészségkárosodás mérték mellett már rokkantnyugdíjat kapnak a betegek. Nálunk akár 69% egészségkárosodás mellett is rehabilitálható lehet a beteg. Nyoma sincs már a rokkantnyugdíjnak, a fogalmat kitörölték a köztudatból, de még a szótárból is. Szociális segélyrendszerré degradálták le az emberek 30 évnyi járulékfizetését a megrokkanás esetén. Sőt, az ellátásra való jogosultságot még, a szociális szakértő is megkérdőjelezheti?

 

Egyedi módon nálunk jeleskedtek elsőként az EU tagállamai közül a társadalombiztosítási kockázatra és szolgálati időre épülő rokkantnyugdíj-rendszer felszámolásával. Tették ezt visszaható hatállyal, az öregségi nyugdíjjogosultság jogfolytonosságát megszakítva úgy, hogy átemelték a 2012.01.01-én folyósított rehabilitációs, vagy rokkantellátás megnevezéssel a folyamatos rokkantsági időtartamokat a nagy semmibe!

Aki folyamatosan rokkantnyugdíjas volt kb. 20 évig, annak ez az időtartamú nyugdíj jogfolytonossága, most egyetlen tollvonással megszakadt örökre! Ez által, aki régebb idők óta folyamatos rokkantsággal küszködő, sohasem lehet öregségi nyugdíjas a 2011. évi CXCI. törvény miatt! Ez elfogadhatatlan és felháborító! Hazánkban, kőkeményen zajlik az egész rokkant-ellátórendszer felszámolása! A súlyos betegeket az öngondoskodás irányába terelik.

Pénzbeli ellátásaikat a létminimum (84 ezer Ft/fő/hó) felére, harmadára csökkentették, miközben a rokkantaknak a segélyes összegű pénzbeli ellátása, a havi gyógyszer szükségleteiket sem fedezi?

Miből fedezik a létfenntartáshoz szükséges kiadásaikat, amikor minden anyagi tartalékukat feléltek már a betegségeik miatt!

 

A mostani „új komplex” minősítő rendszerben a betegség számít legkevésbé! A betegek nemcsak életkoruk szerint diszkrimináltak, hanem a foglakoztatási előzmény és a szociális szempontok szerint is. Aki aluliskolázott, rossz szociális környezetben él, az előnyöket élvez a rendszerben maradást illetően. Míg a szakképzett, rendezett körülmények között élőket kiveti magából az ellátórendszer. Ezt a rokkantsági ellátórendszert nem szabadna összekeverni a szociális segélyezés rendszerével. A szociális segélyezés önkormányzati feladatkör. Nem lenne szabad a rokkantságot ide, ebbe a segélyezett körbe belekeverni.

 

A kormány szerint az új komplex felülvizsgálat célja a csalók kiszűrése lenne. Azoké az embereké, akik a munkanélküliség elől menekültek be a rokkantnyugdíj ellátórendszerbe.

Ezzel a kormány azt éri el, hogy pont azok maradhassanak bent a rokkant-ellátórendszerben, akik a munkanélküliség elől menekültek oda! Pont azok, akik aluliskolázottak, vagy olyan térségben élnek, ahol magas a munkanélküliségi ráta, akiknek a szociális körülményei rosszabbak, stb. Ők azok, akik foglalkoztatási és szociális szempontok alapján nem lesznek alkalmasak a rehabilitációra, ezért a rendszerben maradás kedvezményezettjei lehetnek! Itt nem is a betegség mértékének a súlyossága a fő szempont, hanem a foglalkoztathatósági és a szociális helyzet. Furcsák ezek a szempontok, pont azok szájából, akik a csalókat szeretnék kiszűrni!

Meg is érkeztünk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy valójában kik is a csalók? A súlyos betegek, a törvényhozók, a végrehajtók, vagy a „megtévedt” orvosok? Amennyiben azt állítja a kormánypropaganda és a média-hadjárat, hogy a kb. 400 ezer fő korhatár alatti rokkant jelentős része csaló, ez esetben, nemcsak 1-2 „megtévedt” orvosról lehetne beszélni. Ugyanis a média, „a munkanélküliség elöli menekülés útjaként egy egész, erre szakosodott, és kiterjedt üzletágról beszél”! Amennyiben a rokkantak nagy része csaló, akkor az orvosok egy részének is csalónak kell lennie? Az NRSZH és a kormány szerint, az „új komplex minősítő rendszerrel” a csalókat kellene kiszűrni. Amennyiben a kb. 400 ezer fő nagy része csaló, akkor, ha ezek a betegek – a felülvizsgálatok 10-20 éve alatt – csalók voltak, akkor melyik orvosok a csalók? Akik ezeket a betegeket a 10-20 év alatt rokkanttá minősítették, vagy azok az orvosok a csalók, akik most őket visszaminősítik? Egyenes beszédet várunk! Miért kell itt össze-vissza hazudozni felelős politikusoknak és a szakembereknek? A Szél Kálmán terv – a rokkantakon történő - megtakarítását minden gazdasági és napilap hónapokon keresztül „szellőztette”:

 

2011-évben: 12 milliárd Ft (tudjuk, ez nem teljesült).

2012.évben: 88 milliárd Ft

2013. évben:117 milliárd Ft. Ez mindösszesen: 217 milliárd Ft összeg, melyet később 190 milliárd Ft-ra módosítottak. Akkor a médiában miért cáfolják hitetlenkedve a szakpolitikusok, hogy erről sosem volt szó? Nem is oly rég egy fiatal politológus, pont erről beszélt, hogy „mekkora kormánykommunikációs hiba volt előre beharangozni a 190 milliárdos Ft megtakarítási célszámot”.

 

Másik kommunikációs hiba, a rokkantlétszám körüli „számháború”. Még Nagy Anna, volt kormányszóvivő a 2010. évi tájékoztatóiban is, csak 720 ezer fő rokkant létszámról lehetett hallani, melyből, kb. 400 ezer fő 62. év feletti korbetöltött rokkantról és kb. 300 ezer fő korhatár alatti rokkantról beszélt. Ezzel szemben 2012-ben 940 ezer fő rokkantról beszél a kormánykommunikáció! Ebben a létszámban, már a holt lelkek is benne vannak?

Be kellene fejezni a „számháborúzást és a csalózást”! A rokkantak súlyos betegek, de, nem analfabéták, mint, ahogyan azt, sokan gondolják róluk. Azt is tudják, hogy a hosszú évek, évtizedek óta fennálló rokkantsági állapotok folyamatosságát - a törvényhozók és a végrehajtók - az „önkéntes-kötelező” felülvizsgálatnak alávetve próbálják megszakíttatni úgy, hogy a rokkant ellátórendszeren jelentős megtakarítás legyen realizálható. Ez elé a helyzet elé kényszerítve vannak a betegek azzal, ha nem jelentkeznek a felülvizsgálatra, csalókká vannak kikiáltva! Ezzel a kényszerlépéssel tudjuk, kinek mi volt a célja. Meg kellett szakítani a jogfolytonosságot és mihamarabb megszabadulni a betegektől úgy, hogy fokozatosan teljesüljön a 190 milliárd Ft költségvetési megtakarítási cél.

 

Itt van néhány példa a „kifinomult” módszerekre:

 

1./ A rehabilitációs járadék kifutása, mindössze 3 éves időtartamú. A rokkantsági állapotból visszaminősített beteg, a sikertelen rehabilitáció esetén, ha nem javult a beteg állapota, akkor is új belépőnek minősül, hiába folyamatos beteg. Így, minimális segélyes ellátásra lesz jogosult, örökre. Ez jelentős pénz megtakarítási forrást eredményez.

 

2./ Akár 57 év feletti soros felülvizsgálattal, akár 57 év alatti végleges állapotú felülvizsgáltak esetén, legkönnyebben úgy veszik el az ellátást, hogy rehabilitálhatóvá minősítik vissza. Állapotrosszabbodás esetén is „új belépőként” kaphat csak ellátást, ami a volt ellátásának, csak a töredéke lesz. Így, jelentős a pénz megtakarítási lehetőség.

 

3./ Megy a „játszadozás” a betegségekkel és azok egészségkárosodási % mértékével a táblázatok szerint. Így, a beteg állapotának megítélése szubjektív lehet. A 4% egészségkárosodási mértékű betegségeket mind kihagyják az elbírálásnál, mint csontritkulás, pajzsmirigy betegség, vagy epehólyag eltávolító műtét, stb. A betegnek 4-5 féle ilyen betegség esetén, akár 20% egészségkárosodási eltérése is lehet, amit nem vesznek figyelembe. A betegségek felsorolásánál kihagyják az elbírálásnál a 10 féle betegségnek a felét? Ezzel a módszerrel is a visszaminősítés irányába hatva, hatékony költség megtakarítás érhető el.

 

4./ A beteg állapota, ha stagnál, vagy rosszabb, mint az előző felülvizsgálatkor, akkor is előfordul, hogy alacsonyabb % mértékkel bírálják el a funkciókárosodásait, mint előtte. Így az ellátása csökkenhet, vagy meg is szűnhet. Ez jelentős anyagi megtakarítást eredményezhet.

 

5./ Amennyiben egy megváltozott munkaképességű özvegynél 50% mértékűnél alacsonyabb egészségkárosodást vélelmeznek, akkor megszűnik az állandó özvegyi nyugdíjjogosultsága.

Ez is a megtakarítás irányába mutató taktika.

 

6./ Amennyiben felfelé minősítéssel is rehabilitálhatónak ítélik meg a beteget, aki elveszítheti az eredeti rokkantellátását, az alacsonyabb rendű rehabilitációs ellátással, csak segélyszerű ellátást kaphat. A sikertelen rehabilitáció esetén a rokkantellátása is segélyszerű ellátás marad.

Ezzel is a jelentős spórolás a cél.

 

7./ A fellebbezésről gyakran megpróbálják lebeszélni a betegeket azzal, hogy, ha sikeres lesz a per, akkor is új belépőként szerepel mire az ellátást a kb. 3 évi pereskedés után megítélik neki, és az alacsonyabb lesz az előző ellátásánál, amit perelt.

Ez is költség-hatékony megtakarítási forma.

 

8./ Azok a betegek, akik rokkantnyugdíjasok voltak, de a visszaminősítésük kapcsán rehabilitációs járadékosok lettek, és munkaügyi perre mentek, – mivel nem lehetett jelentkezniük a per idején az „önkéntes-kötelező” felülvizsgálatra - így ők a per végén, csak vesztesek lehetnek, mert mindenképp új belépőként „kezdenek”, bárhogyan is alakul a sorsunk a per kapcsán! Ez az egyik leghatékonyabb megtakarítási forma a betegeken.

 

9./ A Nyugdíjintézeti félre tájékoztatások miatt is gyakran károsodnak a betegek. A felelősséget nem vállalja fel a hivatal a félre informálásokért! (Volt rá eset, hogy úgy tájékoztatták a betegek, hogy a 40% végleges állapottal, ne fellebbezzen, mert rokkantsági ellátást kap - az özvegyi nyugdíját, azt majd Budapesten állapítják meg, nem a vidéki kirendeltségen – miközben az állandó özvegyi nyugdíj, csak, legalább 50% mértékű egészségkárosodás melletti állapot esetén jár. Így a betegtől a lehetőségét is elvették annak, hogy az özvegyi nyugdíj lehetőségért harcolva fellebbezzen)!

Ez esetben először az özvegyi nyugdíjától „szabadítják meg a beteget”, majd később már teljes ellátatlan marad, ha az egészségkárosodási mértékét is 40% alá csökkentik! Az ilyen betegen duplán spórolhat az állam! Se özvegyi nyugdíj, se a saját ellátás nem jár a végén.

 

 

Összegezve még elmondható, hogy miért is állítják azt a szakemberek, hogy nem hagyják a betegeket „ellátatlanul”? Miért is mondják azt, hogy „mi fogjuk a betegek kezét”?  Az alábbiakkal magyarázható, hogy a rendszerből nem dobják ki azonnal, látványosan a betegeket, csak az ellátásra szánt pénzeiket kurtítják meg alaposan, olyan szintre lefaragva, hogy abból sehogyan se lehessen megélni! Utána meg, majd „megoldódik minden magától”, hiszen a rehabilitálás időtartama maximum 3 évig terjedhet. Közben a segélyszerű ellátásból a beteg majd elveszíti otthonát, nem tudja az orvosságait kiváltani, megfagy, éhen hal, vagy, a kilátástalan helyzet miatt öngyilkosságba menekül.

 

A rendszeres szociális járadékosok létszáma 35%-ról 14%-ra csökkent 2012. első negyedévi statisztika szerint. Nagy részüktől úgy „vették el a végleges járandóságukat”, hogy nem azonnal, hanem parkoló pályára tették őket, még egy rövid időre „megkegyelmezve nekik”, rehabilitációs ellátottakká minősítve. Nekik, még az ellátásaik összege sem csökkent, de a rehabilitáció letelte után (3 éven belül) ki lehet őket rakni az ellátórendszerből simán. Aztán pedig jön, az egyre kétségbe ejtőbb helyzet, amit úgy hívnak, hogy „vég”.

 

 

A mindennapi élet példái hűen tükrözik az, hogy a rokkantak nagyon is tisztában vannak vele, hogyan kíván rajtuk takarékoskodni az állam?

 

 

A ROKKANTAK ÁTVERÉSE

 

1. eset:

 

58 éves nő 10 éve rokkantsági nyugdíjas volt. Tavaly ősszel agyvérzés érte; fél oldalára lebénult, egy hónapot feküdt a kórházban, 3 hónap múlva sikerült lábra állnia, a gondos kórházi ápolásnak és határtalan akaraterejének köszönhetően. Múlt hónapban a 10 percig tartó felülvizsgálatot kövezően újabb állapot-diagnózist kértek az ellátó kórház neurológiájától.

Ismerősömet, aki 50 métert nem tud megtenni, rettenetesen lefogyott, korábban eltört és lebénult kezével fogni sem tud, rehabilitálásra alkalmasnak találták.

Nem hagyják az út szélén, hiszen ezt maga a miniszterelnök ígérte meg még korábban. A NÜK (Nemzeti Ügyek Kormánya) lehetőséget ad neki, hogy négy fal között pusztuljon éhen vagy fagyjon meg.

 

2. eset:

 

Rehabilitálhatóvá nyilvánítottak.

Egyéb irodai munkára javasoltak, hiába írta le a pszichiáterem, hogy teljes gyógyulás nem várható. Sajnos egy sértő, általam bántó mondattól sírógörcsöt kapok, és legszívesebben öngyilkos lennék. Értelmi sérült, de önmagát ellátó, 28 éves lánygyermekemnek a Szőke Tisza Otthont javasolták bentlakásra a határozatban. Kizárólagos gondnoka vagyok, és nem válok meg tőle, míg élek!

Szerettem volna fellebbezni, de orvosi szakember megmondta: reménytelen, ennek is örüljek, amit kaptam. A gyerekem 100% rokkantsági ellátását, és fogyatékossági támogatását 3 éve nem emelték, most az enyémet a felére csökkentették.

 

3. eset:

 

Egy fontos, UH lelet egyáltalán nem úgy lett a szakvéleménybe beírva, mint egyébként azon a leleten állt. Azt világosan leírta, hogy a jobb kamrában jóval magasabb a nyomás, mint a normális. Ez az EKG-vel együtt értékelve, megerősítette a mikro embóliákat a tüdőben.

A felülvizsgáló orvos szövege pedig: normális nagyságú szívüregek, jó billentyű funkciók, az embólia nincs megemlítve. A beteg kivizsgálást kért. Levelében kifogásolja, hogy echocardiográfiai lelete nem az eredeti leírásban került a szakvéleményben rögzítésre. A panasz kivizsgálása után érkező válasz: „A szakvizsgálat előtt minden bemutatott leletet áttanulmányozunk, és figyelembe veszünk. Nem áll módunkban a szóról-szóra történő átmásolás ezért csak a lényegi részeket rögzítjük, ami az egészségkárosodás szempontjából szükségesek.” A beteg mégis elveszítette a hosszú évek óta kapott ellátását, visszaminősítés miatt, pedig állapota semmit sem javult, sőt!

 

4. eset:

 

Az új komplex felülvizsgálat során véleményem szerint nálam az  1. számú mellékletben előírtakat nem megfelelően alkalmazták. A 12.1. táblázat Emlő rosszindulatú daganatai. A vizsgált időszakbank 2 év 6 hónap telt el a kemoterápia és sugárterápia után. Így az 1-3 év (40-59%) értéktartományban tartoznék, de ezzel szemben besoroltak 3-5 év (20-39%) tartományba. Ezt természetesen zárójelentéssel igazolni tudom. Arra hivatkoznak, hogy 3 éve tünetmentes vagyok és, hogy ez az oszlop a három éven belüli ellátásokra vonatkozik. A rendelet ebben az oszlopban csak a két kezelést jelöli meg (sugár, kemo.) sem műtét, sem egyéb más kezelést.

 

 

5. eset:

 

Állapotrosszabbodást akartam beadni, de azt mondták, új belépőnek vesznek, tehát kb. a fele lenne a pénzem a mostaninak! Végleges, 57 %-os vagyok, áprilisban múltam 57 éves. Nem mertem beadni a kérelmem, mert egy súlyos betegnek minden fillérre szüksége van.

 

6. eset:

 

Voltam már az új komplex felülvizsgálaton, és az eredményt is megkaptam.

Állapotrosszabbodást állapítottak meg. Előzőleg rehabilitációs járadékot kaptam, és most lettem rokkantsági ellátott, nem rehabilitálható. De ezzel sajnos új igénylőnek minősülök, és az eddigi ellátásom felét sem kapom. A folyamat a következő: 2007. rokkantnyugdíjas, akkori 67 %, majd 2009. rehabilitációs járadékos 52 %, (indoklás: a fiatal korom miatt, akkor nem fellebbeztem emiatt, mivel az ellátások ugyanazok maradtak. Munkát és tanfolyamot nem tudtak ajánlani a két év alatt, majd 2012. jan. rokkant ellátott lettem 54 % egészségkárosodással). Mi az, hogy új igénylő vagyok, mikor már 2007. óta rokkantellátást kaptam ilyen-olyan néven. Meg milyen indoklás az, hogy a fiatal korom miatt lettem rehabilitációs járadékos anno (ez le van írva az indoklásban). A betegség nem életkor függő!

 

7. eset:

 

Az új komplex végeredmény 51%. Az egészben az a legnagyobb baj, hogy minden rokkantsági ellátást, rehabilitációs járadékot elveszít az, aki rendszeres anyagi juttatásban részesül, illetve keresőfoglalkozást folytat. Akkor is elveszít minden jogot, ha halmozottan és súlyosan fogyatékos, szociális foglalkoztatóban akár csak gombot válogat. Ebben az esetben kap az illető bruttó 28.000.- Ft-ot havonta.  A vizsgálat során az orvos diktálta a szöveget, az adminisztrátor már írta is. Csakhogy: a papíron, amit megkaptam, sok tünet hiányzik. Lehetne mondani, hogy bizonyára lényegtelenek, de nem azok voltak. Nem tudom, hol maradtak el ezek a félmondatok. (Összegben és jogállásban nálam nem sokat jelentett volna még az a 2-3 %, de van, aki ilyesmin bukik el).

 

8. eset:

 

Felülvizsgálat során több betegségem ki lett hagyva, annak ellenére, hogy minden leletem átadtam. Olyan dolgokat írtak rá a szakvéleményes papírra, hogy elvégezték azokat a vizsgálati feladatokat, amik valójában meg sem történtek. Iszonyatos nehezen közlekedem, tömegközlekedési eszközt nem tudok igénybe venni, gyalogolni szintén nem, erre kaptam 8 %-ot. Ne mondja nekem senki, hogy azonos %-ot adnak azonos betegségekre, erre akár 20 % is adható. Az egész felülvizsgálati rendszer szubjektív megítéléseken nyugszik.

A szociális "vizsgálatnál" olyan megalázó kérdések vannak, ami más emberekre nem tartozik, főleg az anyagi és családi élet. Hogyan tartozik a szociális helyzethez, hogy a férjemmel milyen a kapcsolat, és kellett-e hatósági szervnek beavatkoznia? Ez nem az egészségromláshoz tartozik!

9. eset:

 

A komplex vizsgálatnál egy orvos és az asszisztense volt jelen, a vizsgálat 10 percig tartott. Súly, magasság, adatok bediktálása, fogaim állapota, műtéti hegeim hossza, reflexvizsgálat, hátam meghallgatása, kezeim szorító erejének vizsgálata. Ennyi idő jutott rám 22 évvel az után, hogy diagnosztizálták a rosszindulatú csontdaganatot. A nyaki csigolyában volt a tumor, bénulás, 8 és fél órás műtét, majd utókezelések újabb műtét, és 10 év szigorú orvosi felügyelet következett. A felülvizsgáló bizottságban nem találkoztam a szociális szakértővel, nem találkoztam a foglalkoztatási szakértőkkel, pedig két nevet is tartalmaz a dokumentum, de nem láttam a bizottság elnökét sem aki, az iratok szerint szintén részt vett a felülvizsgálatomon. A vizsgálat után két héttel megjött az értesítés. A határozat szerint, egy nap alatt behoztam az összes eddigi lemaradásomat, egészségi állapotom állítólag már alig károsodott. Felülvizsgálatra nincs szükség. Júliustól mindent megvontak tőlem, rehabilitáció nélkül foglalkoztatható vagyok. Bárhol, ha csak útépítésnél találok munkát, akár ott is. Nincs egészségügyi biztosításom, érhet bármi, mindentől elestem. 56 éves vagyok, huszonkét évet töröltek ki az életemből, mivel a rokkantnyugdíjban töltött évek nem számítanak be a szolgálati időbe. Ráadásul emiatt, sosem lehetek nyugdíjas sem, mert túl sokáig voltam rokkant? Hát, így kell elbánni egy beteggel? Brutális!

 

10. eset:

 

Rehabilitációs járadékos voltam, az új felülvizsgálatkor rokkantsági ellátást állapítanak meg.

Az ellátásom összegét a fenti törvény, "Az új kérelmezők" elnevezésű táblázatból határozták meg, ami kb. a fele az eddigi ellátásomnak! Pedig az állapotomban javulás nem történt egyetlen napra sem. A felülvizsgálat után elutasították az ellátásom folyósítását, mivel dolgoztam, 6 órás munkahelyem volt. A bizonytalan idejű munkaviszonyom meg kellett szüntetni ahhoz, hogy ezt a segélyszerű ellátást megkapja. Nincs fizetés, ellátásom 46 ezer Ft-tal csökkent. Most alig kapok egy segélyes összeget. Hogy tehetik ezt a betegekkel?

 

11. eset:

 

2011. áprilistól szociális járadékot folyósítottak 27.000.- Ft összegben.

Az egészség károsodás mértéke 40%, állapota miatt felülvizsgálat nem szükséges.

2012.01.01-tol rokkantsági ellátásként kapom a 27.000.- Ft-ot.

Az 1954-ben születetteknél, miért nem veszik figyelembe a ledolgozott éveket és a befizetett járulékokat, mint a korábban született 40 %-os egészség károsodott rokkantsági ellátott személyeknél? Nekem 38 év 283 nap szolgálati időm és 37 év jogosultsági időm van.

Mindenütt azt a választ kapom, hogy majd 63 év és 183 napos koromban majd kapom az öregségi nyugdíjat. Az még több mint 5 év, ha addig meg nem változtatják.

 

12. eset:

 

2005-ben 67% volt az egészségkárosodásom. 2010-ben már, csak 50% és rehabilitációs járadékra tettek. Most 2012-ben 34% egészségkárosodással meggyógyultam? Igen, 58.éves koromra meggyógyultam, miközben, egyre betegebb lettem? Egyetlen fillér nélkül hagytak! Fellebbeztem. Nagy kegyesen adtak 42%-ot, de új belépőnek számítok. Miért vagyok én új belépő, amikor 2005 óta rokkant vagyok? Miért vagyok új belépő, és miért csak a töredékét kapom az azelőtti ellátásomnak?  Ráadásul 40 évet ledolgoztam! Folyamatos rokkantként, új belépő? Valószínű azért, mert így kell elszedni a rokkantak pénzét? Mi azért, hogy betegek vagyunk, gondolkodni még tudunk! Más betegekkel is ezt művelik, hallottam! Ez, a kereszténységre hivatkozó kormány szégyene, amit a kiszolgáltatott betegekkel művelnek!

VÉGSZÓ:

Az Európai Tanács Alkotmánya kimondja: „Társadalmi integrációval a közösség kötelessége biztosítani az emberi méltóság megőrzését. Ez azonban, csak úgy őrizhető meg, ha a fogyatékossággal élők számára is biztosítjuk az alapvető emberi jogokat, a szociális biztonságot, a foglalkoztatás lehetőségét”.

Hazánkban kirekesztik, elszigetelik, ellehetetlenítik a rokkantakat! A nem létező munkaerőpiacra terelgetik őket – oda, ami nincs - a rokkantnyugdíj-rendszer felszámolása után. A Szél Kálmán tervben megfogalmazott költségvetési megtakarítási célnak teljesülnie kell. A rokkant-ellátórendszeren 190 milliárdot meg kell takarítani 2013.12.31.-ig. Mindenáron elszedik, lefelezik, harmadolják az ellátásainkat! Melyik nyugdíjassal merik ezt megtenni? A rokkantnyugdíjasokkal, a legvédtelenebbekkel. Nem adjuk fel a harcot! Követeljük vissza a rokkantnyugdíjunkat, és az új komplex minősítő rendszer felfüggesztését!

Budapest, 2012.07.17.

 

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport