ITT A LÉT A TÉT!

Az ENSZ Közgyűlés 1948. december 10.-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és a közgyűlés 1950-ben jelölte ki december 10-ét az Emberi Jogok Napjává. Mindennapi életünk meghatározói a gazdasági, szociális, betegjogok, és más egyéb alapvető emberi jogok. Mindezek közül a legfontosabb, hogy minden embernek joga van az élethez. Joga van, hogy életkor és bármely társadalmi csoport szerinti megkülönböztetés nélkül egészséges környezetben megkaphassa a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot, és minden más alapvető emberi jogokat ahhoz, hogy normális és élhető életet élhessen! Hazánknak, EU tagállamként tartani kellene magát az Európai Emberjogi, a Szociális és a Betegjogi Chartában foglaltakhoz!

Ehhez képest hazánkban az új Alaptörvényünk már szinte semmilyen alapvető emberi jogot sem biztosít! Megszűnt például a 120 éves múlttal rendelkező társadalombiztosítási garancia. Még az sem garantált, hogy életben maradhatunk-e egyáltalán.

Vészjósló a helyzet a korhatár alatti rokkantakra nézve, az alábbiak miatt:

A törvény korábban jóhiszeműen megszerzett jogot (rokkantsági nyugdíjat) vett el - egyetlen másodperc alatt 2011.12.31.-én éjjel 2012.01.01.-re virradóra – úgy, hogy visszamenőlegesen elvette a rokkant évek addigi teljes időtartamát. A folyamatos nyugdíjjogosultsági jogfolytonosságot elvették a korhatár alatti rokkantaktól.  Úgy akarják a munkához való alapvető emberi jogokat biztosítani a megváltozott munkaképességűek számára, hogy közben nem működik az EU támogatással finanszírozott új foglalkoztatási program. A törvény azt feltételezi, hogy minden rokkant képes dolgozni súlyos betegen is, ezért csak alacsony, segélyes pénzbeli ellátást kapnak az érintettek. Mindössze 10%-os a foglalkoztatottsága a megváltozott munkaképességű személyeknek, így a súlyos betegek úgy vannak eltanácsolva az ellátórendszerből, hogy reményük sincs semmilyen munkavégzésre.

A rokkantakon történő költségvetési megtakarítás a fő szempont, mely 217 milliárd Ft spórolást irányzott elő 2013.12.31.-ig a Széll Kálmán tervben. Rendkívül átgondolatlan a 2011. évi CXCI. törvény 2.§ (1.) pontja, mely szerint, aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem rendelkezett biztosítási jogviszonnyal, az nem jogosult megváltozott munkaképességű személyként semmiféle pénzbeli ellátásra. Ez a törvény egyik legnagyobb hibája, mert teljesen kizárja az ellátórendszerből az érintetteket, amikor hatalmas méreteket ölt a munkanélküliség. A rehabilitációs ellátás melletti munkavégzési tilalmat az Alkotmánybíróság kifogásolta.  A foglalkoztatási korlát felszabadítása még nem jelenti azt, hogy lesz is munka. Illetve, ha lesz, akkor gyorsan a nyílt munkaerőpiacon találhatja magát az érintett megváltozott munkaképességű személy. Amennyiben mégsem bír dolgozni, mert sokat betegeskedik, ha letelik a maximum 3 év rehabilitációs ellátás időtartama, akkor le is út, fel is út, a rokkant szélnek lesz eresztve.  Mióta hatályba lépett az új rokkant-törvény, azóta többször történt törvénymódosítás, mely egyre mélyebbre taszítja a megváltozott munkaképességű személyeket. Egyre csökkenő pénzbeli ellátásokra számíthatnak az érintettek. Az életkor szerinti diszkrimináció tovább súlyosbítja a helyzetüket. A rokkantság nem életkorfüggő állapot.

Komoly problémák vannak az új komplex minősítő rendszer szempontrendszereivel is. Sem az orvos szakértői felülvizsgálatokkal, sem a foglalkoztatási szempontokkal, sem a szociális szempontrendszerrel nincsenek megbékélve a betegek, mert ezek a szempontok nem arról szólnak, amiről kellene dönteniük. A beteg egészségi állapota számít legkevésbé, így aztán az elbírálás közel sem objektív.

Összességében elmondható, hogy két Alkotmánybírósági döntés után sem nyugodtak meg a kedélyek rokkant ügyben! Továbbra is fennállnak az aggályok az alapvető emberi jogok sérelmével kapcsolatban. A 2011.évi CXCI. törvény és a hozzá kapcsolódó új komplex minősítő rendszer ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal. A kormány olyan törvényeket hozott, mely veszélyezteti a rokkantak életét. Otthonvesztés, éhhalál és fagyhalál vár a megrokkant súlyos betegekre. Számukra szó szerint, a lét a tét! Az Emberi Jogok Világnapján követeljük a 2011.évi CXCI. (XII.29.) törvény és a hozzákapcsolt 7/2012.(II.14.-i) NEFMI rendelet visszavonását!

Magyarország, 2012.12.09.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport