Budapest, 2025. június 16. (MSZF)
Giulio Salusinszky írta:
Barátommal kávézok egy pesti presszó teraszán, mellettünk egy pékség. Felfigyelek két idős hölgyre, aki többször is elmegy a pékség előtt, és bekukucskál a kirakaton át.
Aztán elköszönök a barátomtól, összefutok velük, és szóba elegyedünk. Aranyosak, kedvesek. Megkérem, hogy lefényképezhessem őket. Egyikük rábólint, elmondja, hogy ikrek, és túl vannak a hetvenen. A másik hölgy is megszólal: „napok óta nincs mit ennünk, mert nincs rá pénzünk. Csak nézegetjük a kenyeret, és betelünk az illatával” – mondja. Bevittem őket a pékségbe, és arra kértem, vegyenek maguknak annyi kenyeret, amennyit csak haza tudnak vinni. Három napra valót vettek – mondták. Sajnáltam, hogy csak annyit tehettem értük.+++
Giulio Salusinszky
Kiadta: Magyar Szociális Fórum