Hogyan védekezzünk 60 év felettiként a koronavírus ellen, ha még normális táplálékra és a mindennapi megélhetésre sincs pénzünk?

 

Megélhetéséért küszködő asszony levele a Magyar Szociális Fórumhoz

 

  1. december 10.-én mutatta be az RTL-Klub a „Házon kívül” című műsorában a velem készült riportot. A riportban arról beszéltem, hogy milyen élethelyzetbe kerültem az életkorom végett. Nyugdíjba még nem mehetek el, mert fiatal vagyok, de dolgozni meg öreg vagyok 61. évesen. 

 

A riport után több megkeresés történt felém. Magánszemélyek, munkáltatók ajánlották fel a segítségüket különféle formában. Azt soha nem gondoltam volna, hogy a legtöbb segítségnyújtás olyan emberektől érkezik, akik már voltak az enyémhez hasonló helyzetbe. Sok felajánlás érkezett külföldiektől is, főleg állás ügyben. Jó néhány emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot. A magyar munkaadókról viszont megvan a véleményem. Nem is ért nagy csalódás, mert több éves tapasztalatom van, hogy milyen módon akarják kihasználni, és rabszolgaként használni az embert. Egy nagy bevásárló cég is megkeresett állás ügyben. Koromnál fogva már nem bírom a nehéz fizikai munkát és a vasárnapi munkanapok sem megoldottak a vidéki élet miatt, ha a tömegközlekedés ritkított. 

 

Most reménykedtem, amikor egy újabb munkalehetőség adódott. Egy szálloda recepciójára kerestek munkaerőt. Karácsony előtt három nappal csengett a telefonom. Egy hölgy jelentkezett. 

„El tudna-e jönni egy elbeszélgetésre”? - kérdezte.  

„Mikor”? - visszakérdeztem.

„Most azonnal”- hangzott a válasza.

„Sajnos, most nem jó az időpont nekem, mert éppen most szálltam fel a buszra, hogy a közeli városba menjek bevásárolni” -feleltem. 

„Hát, akkor majd 2020. január 3-án keresni fogom” - ez volt a válasz. 

 

Azóta sem keresett meg. Sőt, 2020. januárban az egyik megyei hirdető újságba újra hirdették ugyanazt az állás. Röviden ennyi a véleményem arról, hogy mennyire komolytalanok az idős munkavállalókkal szemben az ilyen állásajánlatok. Január közepén megkeresett egy másik munkáltató, hogy ő tudna nekem megfelelő munkát biztosítani, de csak február közepén tudtunk személyesen beszélni. Ez meg is történt. Akkor úgy tűnt, hogy pár héten belül elkezdhetek majd dolgozni végre.  Azonban, abból sem lett semmi. Március van már, de munka még nincs, de lehet, hogy nem is lesz. A nyugdíjazásomig még kb. 1400 nap van hátra. Addig még élni kell, és fizetni a számláimat. Sőt a vállamat terheli a gázszolgáltatónál fennálló több, mint 100000 Ft-os részletfizetésem. Sőt, fizetnem kell még a többi közüzemi számlámat is. Hogyan bírom így ki, azt nem tudom. Ez nemcsak sokk, hanem maga az őrület. 

 

Mára a helyzet drámaian megváltozott. Jött a koronavírus járvány, amely sok munkahelynek a végét jelenti. Dolgozókat küldenek el, és azt sem látható előre, hogy vírus megállta után, mikor indul újra az élet. Ezen okból kifolyólag még esélyem sem lesz arra, hogy bárhol munkát is találják, hiszen az 50 év feletti emberek addig sem voltak keresettek a munkaerőpiacon, ezek után meg főleg nem lesznek azok. Komoly problémának tartom, hogy a kormány megvonta az 55 év felettiek járulékfizetési kedvezményét. Ennek a korosztálynak a munka világba való visszatérése elérhetetlen vágyálom maradhat? 

 

Ez a válság, ami elé most nézünk, mindenkit próbára tesz. Fiatalt és időskorút egyaránt, de az időseket nemcsak egészségileg, hanem a megélhetési szempontok miatt is, ha munkanélküliek. A legnagyobb gondban azon személyek vannak, aki egyedül élnek, és kevés jövedelemmel rendelkeznek, vagy jövedelem nélkül vannak. Sajnos, én az utolsó kategóriába tartozom. Számlákat fizetni kell, és bevásárolni is szükséges, hogy az ember éhen ne haljon. Én több hónapos bevásárlást nem tudok megoldani, mert nincs miből. Nekem munka nélkül a mindennapos túlélésért kell harcolnom.

 

Sok az idős, beteg gondozásra szoruló ember, rájuk nézve legveszélyesebb a koronavírus járvány. Ahol én élek, egy Észak- Magyarországi kis faluban, itt még nem váltott ki olyan mértékű hisztériát ennek a járványnak a következménye, mint a nagyobb városokban. Itt a boltban még minden kapható. Itt az emberek nagy része egyik napról a másikra él. Nincs 

semmiféle felhalmozás. Ez látható a megvásárolt áruk minőségén és mennyiségén. Az idős, beteg emberekről, akik segítséget kérnek, róluk még az önkormányzat valamilyen szinten gondoskodik. A szociális étkeztetés még megoldott, valamint a házi gondozás is még működik. Itt az én falumban, közel tíz személy van bevonva a házi gondozás elvégzésébe. A családsegítő és egy misszionárius szervezet is foglalkozik ezekkel a problémákkal. Itt a településen még nincs nagy pánik, de lehet, hogy ez már, csak napok kérdése lesz?

 

Az én történetem hitelességét támasztja alá a Magyar Szociális Fórumhoz írt előző levelem is: 

https://mszfszk.hu/11-elerhetseg/1502-vedett-korbol-vedtelenbe-leptem-61-eves-asszony-levele-az mszfhez?fbclid=IwAR2zf2u4N24ZYNTwKnjqGkBt1Z7XY1v9eeYsWHhL1kL2qiW6JNirU2Nryk4

Az RTL KLUB „Házon kívül” riport:

 https://rtl.hu/rtlklub/hazonkivul/eva-dolgozni-tul-idos-a-nyugdijhoz-viszont-meg-tul-fiatal?utm_source=Facebook&utm_medium=RTLOfficial&utm_campaign=post&fbclid=IwAR2QqCvXo54FyVGTMI1b-n7PmsCb1DtKa5Pnhi3mlwhsoUc7HthRTrK79n4

 

Ha a hozzám hasonló idősebb munkanélküli embereknek nincs jövedelme - mint ahogyan nekem sincs - hogyan védekezzünk 60 év felettiként a koronavírus ellen, ha még normális táplálékra és a mindennapi megélhetésre sincs pénzünk? Miközben pedig minden kormány-kommunikációs sajtótájékoztatón azt halljuk, hogy az emberélet a legfontosabb? Hát, csak ennyire fontos, mint az én esetemben? Azt ígérték 10 évvel ezelőtt, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Azóta rengeteg embert otthagytak: szegényeket, idős munkavállalókat, nyugdíjasokat, és az országból elmenekülő munkanélküli fiatalokat. Most még attól is retteghetek, hogy a magamfajta, sorsunkra hagyott nincsteleneket, meg ne látogassa a „koronavírus”? A TAJ kártya érvényesség miatti szigorítás is itt van a nyakunkon. Embertelen lett a világ körülöttünk, miközben elhitették velünk, hogy nem hagynak minket magunkra.

 

Köszönöm a Magyar Szociális Fórum és társadalom megtisztelő figyelmét.


Tisztelettel: Horváth Éva