A Magyar Szociális Fórum alapító-szervezője interjút adott Harmati Andrásnak, az Alfahír online szerkesztőjének hajléktalanságról, fagyhalálról és szegénységről. Az anyag az alábbi linken olvasható: https://alfahir.hu/2019/03/09/hajlektalansag_magyar_szocialis_forum_fagyhalal_simo_endre_szegenyseg

Alább közreadjuk Simó Endre interjújának teljes szövegét

Mi a legutóbbi, fagyhalállal kapcsolatos adatuk az idei téli szezonra?

Március 8-ig 164-en szenvedtek kihűléses halált. Legutóbbi adatszolgáltatásunk, február 22. óta 29-en távoztak az élők sorából, mert megfagytak a szabad ég alatt, vagy saját fűtetlen lakásukban. Velük együtt Magyarországon a rendszerváltás óta 8500-an fagytak meg.

Hogy látják, mennyire vált be az október 15-e óta életben lévő hajléktalantörvény?

Az adatok azt bizonyítják, hogy a hajléktalantörvény alkalmatlannak bizonyult az évről-évre ismétlődő tömeges fagyhalál megszüntetésére. Véleményünk szerint nem is az volt a célja, hogy megszüntessék ezt a förtelmes társadalmi tünetet, mely a rendszerváltást követően ütötte fel a fejét, hanem az, hogy a hajléktalanokat eltüntessék az aluljárókból és a belvárosi utcákról, és ezzel azt a látszatot keltsék, hogy megoldották a társadalmi problémát. A tények azt bizonyítják, hogy nem oldották meg. A mögöttünk álló télen is megközelítőleg kétszázan fagytak meg. Ez azt mutatja, hogy a hatósági módszer alkalmatlan a társadalmi problémák megoldására, gumibottal nem lehet sem a hajléktalanságot, sem a szegénységet felszámolni.

Jól látom, hogy pár hét után visszatértek az aluljárókba az emberek, és a rendőrség sem foglalkozik velük annyira, mint az elején?

Igen, jól látja! A rendőrség maga is felismerte, hogy a probléma orvoslása nem rá tartozik, hanem a kormányra. A rendőr szembe találta magát a sorsára hagyott emberrel, és megértette, hogy nem kezet kell emelnie arra, aki az életéért küzd, hanem segítenie kell neki, hogy meg ne fagyjon. Eleinte néhány ügybuzgó egyenruhás zaklatni kezdte, és feljelentette ugyan az utcán alvót, de később őket és parancsnokaikat is eltántorította a további ügybuzgóságtól két tiszta kezű bíró magatartása, aki nem volt hajlandó ítélkezni a hajléktalanok felett, hanem megkérdőjelezte a hajléktalantörvény alkotmányosságát, és állásfoglalásra kérte az Alkotmánybíróságot az ügyben. Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság mindmáig nem foglalt állást, hogy összhangban áll-e a hajléktalantörvény az Alaptörvénnyel, vagy sem. Hallgatnak ahelyett, hogy egyenesen megmondanák, amit mi: rendőri eszközökkel nem lehet társadalmi problémákat orvosolni. Netán’ túl sokat várnánk tőlük?

 

Tavaly decemberben 16 pontot jelentettek be, továbbra is ezek a követelések?

 A 16 pontos követelés maguktól a hajléktalanok képviselőitől származik. Mi csak hangot adtunk nekik, általuk pedig annak a legszerényebb becslések szerint is 30-35 ezer embernek (egyes becslések 60-65 ezer főről szólnak), akinek nincs hangja a közszolgálatinak nevezett médiában. Sem pedig emberi joga, melyet tiszteletben tartanának. Vélhetően nem fagytak volna meg annyian, ha legalább annak a követelésüknek tettek volna eleget, hogy teremtsenek emberhez méltó állapotokat a menedékhelyeken és a szállásokon, ne kelljen tetves, poloskás, csótányos helyen élniük, ne lopják meg, ne molesztálják őket, azaz ne kelljen a között választaniuk, hogy emberhez méltatlan környezetbe kényszerülnek, vagy kimennek a szabad ég alá, tudván, hogy megfagyhatnak. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a befogadásról döntő szociális munkások gyakran élet-halál urai: jogukban áll megtagadni is a befogadást, s ezzel kitenni a bekérezkedőt a biztos halálnak. Áldatlan állapotok uralkodnak sok helyütt. Az állami felelőtlenség és nemtörődömség kápókat szül, és életellenességbe csap át. Hajléktalantörvény hivatott pótolni a lakhatáshoz való jogot, a szociális bérlakáshoz juttatást, a társadalmi visszaillesztést, az öregekről való tisztességes gondoskodást. Mintha tudná pótolni!

 

Történt bármilyen változás az ellátásban?

 

Azok, akik a hajléktalanok 16 pontos követelését megfogalmazták, nem számoltak be érdemi változásról. Inkább társadalmi szervezetek adtak többet az eddiginél, különösen Karácsonykor. De hiszen nem csak karitatív kérdésről van szó, hanem összetett társadalmi kérdésről, mely összetettségében is megoldható volna egy-két éven belül, ha akarnák megoldani! De a kormány nem törődik ezzel a „törmeléktársadalommal”. Vezérelve ismeretes: „akinek semmije sincs, az annyit is ér”. Ez a társadalomfilozófia határozza meg hazánk életét, és fordít hátat a legelesettebbeknek.


Kaptak a beküldött pontokra hivatalos választ?

Sem erre, sem másra nem kaptunk választ még akkor sem, amikor kifejezetten megígérték, hogy válaszolni fognak. A magunk részéről viszont mindig készen álltunk az érdemi párbeszédre a kormánnyal, mint ahogyan nyitottak vagyunk rá most is. Volna miről tárgyalni, van mit tenni az emberekért!