ÉLETFOGYTIGRA ÍTÉLT 4 GYERMEKES ROKKANT ANYA

Egy 4 gyermekes anya hozzánk érkezett elkeseredett levelét teljes terjedelmében közöljük:

Tisztelt Magyar Szociális Fórum!

„Nem tudom meddig tart még a pokoljárásom, nagyon elkeseredett vagyok. Amikor a 4 gyermekemet 10-20 évvel ezelőtt a világra hoztam, kiszámítható és boldog jövőben reménykedtem. Minden olyan szépnek tűnt, egy boldog családról álmodoztam, ami meg is adatott nekem egy jó ideig. Én egyedül nőttem fel, testvérem nem volt, ezért vágytam annyira, egy nagyobb családra. Nagyon boldog voltam, hogy 4 gyermekünk született, akikkel 2012.-ig főállású anyaként gyesen, majd gyeten voltam. Igyekeztem jó anya lenni, de azt megérezte a családunk, hogy kevés pénzből éltünk. Elfáradt a házasságunk a nehéz anyagi helyzet miatt, aminek válás lett a vége. Ezután egy 31 nm-es lakást segített intézni nekem az önkormányzat, ahol szűkösen férünk a gyerekekkel, de legalább nem nagy a rezsink. Gyermektartást hol kaptunk, hol nem. Sok a hátralék, több mint egymillió forint, amit sose kapunk meg, de most legalább dolgozik az apjuk a gyermekeknek. Én még csak 45 éves vagyok, de sajnos megrokkantam. Még 20 évig kellene dolgoznom az öregségi nyugdíjkorhatárig, ami képtelenség. A vesém, a májam, a szemem tönkrement, súlyos csontritkulásom van, és több más betegségem is, amiket felsorolni is sok lenne. A háziorvosom tanácsára NRSZH új komplex minősítést kértem, melyen 45% mértékű össz- szervezeti károsodást állapított meg. A határozat szerint hiába vagyok megváltozott munkaképességű személy, de pénzellátásra nem vagyok jogosult a biztosítási idő hiánya miatt.

Nem értettem azt, hogy mit jelent ez, így a hivatalban kértem tájékoztatást. Ott hozták a tudomásomra, hogy hiába dolgoztam a gyes és a gyet előtt, hiába voltam főellátású anya, ezek az idők a nyugdíjhoz beszámítanak, de a rokkantsághoz viszont a gyes és a gyet ideje, hogy főellátású anya voltam, az nem számít semmit. Nem értettem és nem értem a mai napig, hogyan lehet ez? Akkor, amikor 10-20 évvel ezelőtt megszültem a gyermekeket, nemcsak magamnak, hanem ennek az országnak is, akkor abban a tudatban vállaltam őket, hogy bármi történik velem, biztonságban élhetek. Mára kiderült, hogy ez nem így van. Álmomban sem gondoltam volna, hogy így visszahat 10-20 évre is egy olyan törvény, amit ellenem, ellenünk, megrokkant emberek ellen hoztak utólag, 2012.01.01.-től úgy, hogy a gyermekszülés miatt ekkora hátrány fog érni, előre nem kiszámíthatóan. Amiatt, hogy több gyermekes anya vagyok, hogy főállású anya voltam, a megrokkanásommal megpecsételődött egy életre a sorsom. Már a szüleim sem élnek, testvérem sincs, nincs senki támaszom.

Egyetlen fillér pénzellátást sem kaphatok saját jogomon soha, mint rokkant, ha később még rosszabb lenne az állapotom, akkor sem, ezt mondták a hivatalban nekem. Leforrázva éreztem magam. Az önkormányzatnál a szociális osztályon megint elájultam, amikor segélyt szerettem volna kérni, mert ott meg a fogyasztási egység számításos szociális törvény fogott ki rajtam. A gyerekek családi pótléka és a gyermektartás miatt azt mondták, hogy van annyi jövedelmünk, hogy az éppen elég, és a gyerekek tartsanak el engem. Én úgy gondolom nem jó ez a törvény, hiszen a gyerekek csak jövedelem kiegészítésként kapják ezeket a juttatásokat és nem pedig azért, hogy őket rövidítsem meg anyagilag.

Bele se merek gondolni, hogy mi lesz velem még 20 évig, ha dolgozni nem bírok, ha még rosszabb lesz az állapotom ki fog ápolni? Ugyanis, azóta megtudtam, hogy megrokkanás esetén az ápolódíjasok sem kapnak egyetlen fillért sem. Az ápolási díj folyósításának időtartama sem számít bele a biztosítási jogviszonyba. Úgy érzem magam, mint akit bűncselekmény hiányában ártatlanul ítéltek el életfogytiglanra. A törvény arra ítélt, hogy haljak éhen, vagy emberhez méltatlan körülmények között éljek. Hogyan lehet túlélni a túlélhetetlent? Aki nem élte át ezt az érzést, hogy mit jelent rokkantnak lenni, hogy ilyen kiszolgáltatott sorsot szán neki a kormány, az el sem tudja képzelni mi vár rá. Életfogytig tartó szenvedésre ítéltek. Magamra hagytak, pedig a kormány azt ígérte „senkit se hagynak az út szélén, mindenkinek fogják a kezét”. Az én kezemre bilincset raktak, mely a sírig elkísér. Nem menekülhetek a sorsom elől csak akkor, ha belátja végre a kormány, hogy törvény-módosításra van szükség, még pedig azonnal, mert különben meghalunk. Kérem, hogy valaki segítsen már a rokkantakon”!

Hasonló rokkantsorsokról tájékozódhatunk a Budapest TV 2014.05.23.-i műsorából:

https://www.youtube.com/watch?v=yuN6SZwvtbs&feature=youtu.be

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport