Washington-Budapest, 2014. április 2. szerda

Kelet-Európában a liberális demokráciától elrugaszkodó új forma jelent meg: a politikai pártok zsákmányul akarják ejteni az államot saját ideológiai céljaikért, még prózaiabban fogalmazva, saját gazdasági hasznukért. Az új kormányzási rendszert gondosan demokratikus mezbe bújtatják, rendszeresen megtartják a választásokat, de vezetőik szisztematikusan felszámolják a hatalommal szembeni fékek és egyensúlyok intézményi rendszerét. Kelet-Európa a demokrácia fennmaradásáért küszködik. A legkirívóbb eset Magyarország – állítja a Foreign Affairs, az amerikai külkapcsolatok tanácsának gondozásában megjelenő folyóirat legfrissebb, márciusi-áprilisi száma.

Jan-Werner Mueller, Kelet-Európa Délre tart című elemzése szerint Orbán Viktor és a FIDESZ „Nemzeti Együttműködési Rendszere” Orwelli képet idéz: 2012. januárban a „fülkeforradalomra” hivatkozva messzemenően pártcélokat szolgáló, nacionalista, populista új alaptörvényt fogadtak el.  Tették ezt egymaguk, egyetlen más párt, civil csoport közreműködése, és a szélesebb közvélemény megkérdezése nélkül. Ezt követően pedig tisztogatásba kezdtek a bíróságon, az államapparátusban és a médiában, hogy eltávolítsák a hozzájuk nem lojális elemeket. Eljárásukat erkölcsileg azzal indokolták, hogy egyedül a FIDESZ képviseli a magyar nemzetet. A hatalomból leköszönő Orbán 2002-ben kijelentette: a nemzet nem lehet ellenzékben. Kézenfekvő volt, hogy a hatalomba visszatérve 2010-ben tudassák: illegitim, és nem is őszintén magyar, aki ellenzi a FIDESZ politikáját.

A Foreign Affairs cikkét Horthy Miklós szobrának felavatásáról készült fényképpel illusztrálja, a fénykép alatt a következő szöveggel: „Vissza a középszerűséghez”.

A cikkíró szerint az Európai Unió is igen keveset tett a támadás céljává vált demokrácia védelmében. Az Európai Bizottság igazságügyi főbiztosa ugyan többször is kemény szavakkal illette Orbánékat, felszólítva őket az „alapvető európai értékek” tiszteletben tartására, de jogi és politikai eszközök híján az EU nem tudott beavatkozni. A bizottságnak ugyan módjában áll szankciókat foganatosítani, de csak abban az esetben, ha egy ország nem tartja tiszteletben a közöspiaci normákat. A FIDESZ 2011-ben lényegében lefejezte a magyar bírói testületet azzal, hogy 62 éves kortól nyugállományba kényszerítette a bírókat, akiket addig 70 évesen nyugdíjaztak. Az EU csak annyit tudott tenni, hogy kifogásolta az életkorral kapcsolatos diszkriminációt. Brüsszel ugyan csatát nyert, de a bírókat soha többé nem helyezték vissza állásukba, a politikai helyzet pedig az maradt, aminek a FIDESZ akarta – írja.

Noha sértette az EU-klub normáit, hasonlóképpen nem történt semmi Orbán 2012-ben tett kijelentésével kapcsolatban sem, miszerint az EU gyarmatosító hatalom, és Brüsszellel szemben Magyarország „szabadságharcot” vív. Elvileg ugyan fel lehet függeszteni egy tagállam bizonyos jogait, ha sorozatosan megsérti az európai alapvető szabályokat, de erre csak a tagállamok együtt jogosultak, és csak szélsőséges esetben tennék meg, hiszen precedenst teremtenének vele: ki tudja, kin csattanna az ostor legközelebb? A pellengérre állítás sem segített, hiszen felerősítette az EU-ellenes érzelmeket.

Ami pedig Orbán kacérkodását illeti Kínával és Oroszországgal, amolyan jövőbeli alternatívaként az EU-val szemben, sem ő, sem szomszédjai közül mások nem gondolják komolyan, hogy ki akarnának lépni a klubból. Egyikük sem akar lemondani az EU-pénzről, legkevésbé akkor, amikor az összeg a GDP közel 2 százalékára rúg.  Mindnyájan tudják, hogy helytelenkedésük nem jár következményekkel, hiszen nincs jogi lehetőség a kizárásra, legfeljebb az önkéntes távozásra. Ám mint minden klubnak, az EU-nak is időről-időre meg kell erősítenie a szabályait. Brüsszelben ezért most azt vizsgálják, vajon milyen új eszközökkel szabhatnának határt annak, hogy egy tagállam megváltoztassa az alkotmányát, és hogyan változtathatja meg.

Egyelőre csak az bizonyos, hogy tíz évvel a kelet-európai országok EU-csatlakozása után a régió szinte minden országa mély politikai válságban él, és a demokrácia a fennmaradásáért küszködik. Huszonöt évvel az után, hogy a köznép és a politikai disszidensek békésen megdöntötték a kelet-európai elnyomó kormányok hatalmát, a térség most azzal került szembe, hogy megvédje a bársonyos forradalmak vívmányait, és megálljt parancsoljon az Orbán-féle populistáknak, nehogy ellopják maguknak őket – áll a Foreign Affairs Jan-Werner Mueller tollából származó, Kelet-Európa Délre tart (Eastern Europe Goes South) című elemzésében.+++